A Transzparencia:
A
transzparencia
fogalma
a
háttér
és
az
alak
közötti
átmenetet,
az
átlátszóságot
jelenti.
Átlátszóságot
érzékeltethetünk
tónussal,
vagy
a
színek
megfelelő
használatával.
Speciális
jellegű
vizuális
elemek
használatával,
vagy
akár
egyszerű
vizuális
elemek
megfelelő
elrendezésével
mélységérzetet
kelthetünk
a
szemlélőben,
ezáltal
az
agy
térbeli
képként
dolgozza
fel
a
látványt.
Viszont
ellenkező
esetben,
mikor
síkszerű
képet
szeretnénk
készíteni,
akkor
el
kell
kerülnünk
a
mélységérzetet
keltő
effektusok
alkalmazását,
mert
akár
egyetlen
ilyen
effektussal
is
az
agy
rákényszerül,
hogy
térbelinek
érezze
a
látványt,
és
oda
a
síkszerűség.
A
távlat,
mélységérzet
kifejezésének
képi
kompozíciós
eszközei
a
következők:
takarás,
perspektivikus
csökkenés,
ismert
tárgyak
méretéhez
viszonyítás,
megfelelő
textúra/mintázat
használata,
konvergáló
egyenesek,
sűrűségi
fokozatok,
levegőperspektíva,
árnyalás,
mozgás
sebessége.
Nézzük
most
ezeket
egy
kicsit
részletesebben:
Takarás:
Ha
ugy
rajzolunk
meg
egy
képet,
hogy
a
hozzánk
közelebb
levő
tárgyak
takarják
a
tőlünk
távolabb
elhelyezkedő
tárgyakat, akkor olyan érzésünk lesz a
látványtól, mintha valóban távolabb lennének.
Perspektivikus
csökkenésnek
nevezük
azt amikor:
perspektivikusan
csökkentjük
a
tőlünk
távolabb
levő
vizuális
elemek
méretét,
akkor
valóban
úgy
fogjuk
érezni,
mintha
azok
az
elemek
távolabb
lennének
tőlünk,
holott
semmi
nem
változott,
csupán
kicsit
kisebb
méretű
elemeket
helyeztünk
el
a
képen.
Ismert
tárgyak
méretéhez
viszonyítás:
Ha
ugyanazt
a
tárgyat,
vizuális
képelemet
lerajzoljuk
többször,
és
mindegyik
mellé
odarajzolunk
egy
az
agyunk
számára
ismert
méretű
tárgyat,
pl.
az
egyik
mellé
egy
emberi
kezet,
a
másik
mellé
egy
egész
embert,
akkor
mindjárt
másra
fog
asszociálni
az
agyunk
a
képek
láttán,
azt
sugallja,
hogy
két
különböző
tárgyat látunk, mert más méretűnek gondoljuk.
Megfelelő
textúra/mintázat
használata:
A
sűrűbb
mintázatú
vagy
textúrájú
vizuális
elem
távolabbinak
látszik,
mint
a
ritkább
sűrűségű.
Konvergáló
egyenesek:
Az
egymással
valóságban
párhuzamos
egyenesek
ha
konvergálnak
egymáshoz
a
képünkön,
akkor
azokat
a
pontokat,
ahol
konvergálnak
egymáshoz,
enyészpontoknak
nevezzük,
és
az
így
kapott
kép
mélységérzetet
kelt
bennünk.
Az
ilyen
képeket
osztályozhatjuk
madár
vagy
békaperspektíva
néven
is,
attól
függően,
hogy
ezek
az
enyészpontok
hol
helyezkednek
el.
Ha
a
kép
középső
vízszintes
tengelye
alatt,
akkor
madárperspektíváról
beszélünk,
ha
a
tengely
felett, akkor békaperspektíváról.
Sűrűségi
fokozatok:
Ha
a
távolabbi
pontokban
az
ugyanolyan
távolságra
elhelyezkedő,
egymással
párhuzamos
egyeneseket
egyre
sűrűbben
rajzoljuk,
akkor
szintén
olyan
hatást
tudunk
elérni,
mintha
a
képnek
mélysége
lenne.
Érdemes
a
konvergáló
egyenesekkel
együtt
használni
ezt
a
kompozíciós
elvet.
Levegőperspektíva:
A
levegő
és
a
pára
szórják
a
fényt,
és
így
csökkentik
a
távolabbi
tárgyak
kontrasztosságát,
azaz
a
távolabbi
tárgyak
elmosódottabbaknak
látszanak.
Ha
a
képünkön
a
távolabbi
tárgyakat
elmosódottabban
ábrázoljuk,
ezt
a
hatást
érjük el vele.
Árnyalás:
Az
emberi
tudatban
erős,
hogy
a
fény
fentről
jön,
ezért
ha
a
tárgyak
felső
részét
világosabbnak
ábrázoljuk,
úgy
fog
érződni,
mintha
az
lenne
felül.
Ha
ezt
a
képet
utána
megfordítjuk,
akkor
az
eredeti
forma
negatívját
láthatjuk,
hiszen
a
világosabb
részeket akkor is fenti részeknek gondoljuk.
Mozgás
sebessége:
A
gyorsabban
mozgó
alak
közelebbinek
tűnik,
mint
a
lassabban
mozgó.
