A művészetről néhány szó.
Gyakran
felmerül,
hogy
lehetetlen
meghatározni,
mi
számít
művészetnek,
mert
az
ennek eldöntésére használható szempontok szubjektívek.
A
művészet
kortalan
célja
minden
esetben
az
önkifejezés
kell,
hogy
legyen
és
nem
a
manipuláció.
A
művészet
nem
más,
mint
önkifejező
eszköz,
mely
katartikus
élményt
nyújt.
A
művészet
fogalmát
(görög
tekhné
és
technika,
latin
ars)
az
ókorban
csak
az
alkotó
tevékenység
e
tágabb
értelmében
használták,
még
egyes
tudományokat
is
beleértve,
mint
a
logika
és
a
grammatika.
A
középkorban
és
korai
újkorban
más
tudományokat
is
ide
soroltak,
amelyeket
a
közönséges
művészetekkel
szemben
„szabad művészeteknek” neveztek.
A
művészet
vonzza
az
emberi
érzelmeket.
Esztétikai
és
morális
érzéseket
ébreszt
és
ezen érzések közlésének útján keresztül válik értelmezhetővé.
A
művész
kifejezi
magát,
a
közönség
pedig
érzületeket
él
át,
persze
ezt
nem
muszáj
tudatosan
tenniük.
A
művészet
felderíti
az
emberi
érzéseket
és
utakat
nyit
annak
vonzalmához,
és
az
a
jó
művészet,
amelyik
valami
újat
és
eredetit
hoz
ezek
valamelyikében.
A
művészet
egyetemesnek
tűnik
az
emberiség
történetében.
Nincsenek
emberek,
akik
ne
vettek
volna
részt
benne
valamilyen
formában
és
a
gyermeki
művészet
is
gyakorolható
már
egy
éves
kortól.
A
kreativitás
az
emberi
létezés
elválaszthatatlan
része.
Leonardo Di ser Piero da Vinci
A
Vinci
melletti
Anchianóban
született
Toszkánában.
Egy
nótárius,
Ser
Piero
da
Vinci,
és
egy
parasztlány,
Caterina
törvénytelen
gyermekeként
látott
napvilágot.
Mai
értelemben
véve
nem
volt
vezetékneve,
a
Da
Vinci
„Vinciből
való”-t
jelent.
Születésekor
teljes
neve
Leonardo
di
ser Piero Da Vinci volt, ami azt jelenti, hogy „Leonardo, ser Piero fia Vinciből”.
Széles
körben
az
egyik
legnagyobb
festőnek
tartják,
és
egyes
vélemények
szerint
akár
ő
is
lehetett minden idők legműveltebb embere.
Kérdéses
lehet
az
olvasó
számára,
miért
épp
Leonardo-val
kezdtem
a
pasztell
történeti
bemutatását.
Leonardo
előtt,
nem
volt
művész,
akiről
biztosan
állíthatnák,
hogy
használta
a
pasztellt teljes egész képalkotásra.
„A
fénynek
és
árnyéknak,
vonalak
vagy
határok
nélkül
kell
összeolvadni,
füstszerűen"
-
írta
Leonardo
egyik
fennmaradt
írásában.
Kétségtelen,
hogy
ez
a
technika
több
képére
is
jellemző
(Sziklás
Madonna,
Keresztelő
Szent
János,
Angyali
Üdvözlet,
Bacchus és Szent Anna, A Szűz a Gyermekkel).
A két technika mely tőle származik:
-
A
chiaroscuro:
A
formákat
a
fény
és
az
árnyék
ellentétével
létrehozó
eljárás.
