A képen egyetlen elem is már „szerkezetet” alkot, attól kezdve, hogy rákerült a képre. Ha belegondolunk, az elem ugyanaz marad, de a képnek mégis más a jelentése, ha az az elem a kép közepén függőleges helyzetben helyezkedik el, és más, ha valamelyik sarkában, és más szögben. Elég, ha ezekbe belegondolunk, és érteni fogjuk, hogy miért is fontos az, hogy hogyan rendezzük el az egyes elemeket a kép egészén. Nézzük a következő elveket: Zártság-közelség elve : A szem a képen rendet keres, és éppen ezért képesek vagyunk a képekbe olyan dolgokat is belelátni, melyek nincsenek is ott, de az agyunk kiegészíti a látványt számunkra. Például ha egyet tárgyak egymáshoz közel állnak, akkor azt egy csoportnak vesszük, míg ha egy körlap pár húrját megrajzoljuk, de magát a kört nem rajzoljuk köré, a húrok körül automatikusan látni véljük a körvonalat is, mert az agy azt diktálja, hogy az ottvan, tehát a szem és az agy alakzatokat zárttá tesz. Azonosság, hasonlóság, különbözőség elve: A vizuális asszociáció kapcsolatokat fejez ki a vizuális elemek között, azaz az azonos tulajdonságú elemek között összefüggést látunk, míg különböző tulajdonságú elemek között nincsen kapcsolat. Kapcsolatot látunk kevésbé eltérő elemek között is, például egy négyzet, és egy 89 és 91 fokos belső szögekkel rendelkező rombusz között, mert az eltérés annyira kicsi, hogy azt nem vesszük észre. Tehát ha az a célunk, hogy ne lássunk kapcsolatot, akkor egy bizonyos mértékű különbözőséget el kell érnünk, azaz van egy határ, ahonnan két különböző képi elem valóban különbözőnek hat. Ritmus: Azonos vizuális elemek szabályos ismétlődése. Kép megértése időbe telik, a ritmus időben játszódik le. Célja ennek a kompozíciós elvnek: A szemlélő annyi időt, figyelmet fordítson a részletekre, amennyi a megértéshez kell. Egy forma-elem ismétlődése feltűnőbb lehet, mint annak nagyítása. Kifejezhetünk mozgást sztroboszkópikus ritmussal, ezzel a módszerrel egy statikus képet képesek vagyunk dinamikus képpé alakítani.

Arány: Mennyiségi összefüggés, az arányokat szemmértékkel megbecsülhetjük. Ha egy képet szemlélünk arányok szempontjából, az első, amit megállapítunk, az az, hogy mik a befoglaló képmező saját arányai. Ez határozza meg a képi elemek méretbeli viszonyát. Létezik egy rég ismert nevezetes arány, amelyet mindig kifejezetten szépnek és fontosnak tartottak: az aranymetszés, ahol a:b = b : (a+b). Szimmetria – aszimmetria: Egy bizonyos formacsoport tükrözése egy, esetleg több tengelyre. Legkönnyebben a függőleges tengelyű szimmetriát azonosítjuk Ferde vagy vízszintes tengelyű szimmetria dinamikus hatást kelt. A szimmetria ellentétje az aszimmetria, ami a képen dinamikus hatást, feszültséget kelt. Dinamika, statika: a statika az egyszerű információk közlésére jó, a dinamika valaminek a hangsúlyozására alkalmas, centruma van, ami felé az elemek irányulnak, gyakori aszimmetria, térbeliség, feszültség. Rossz szerkesztésnél a statikusság átmegy unalmasba, a dinamika átmegy zsúfoltságba. A statika – dinamika váltakozása segíti a feldolgozást Színkompozíciós elvek Legalább kettő, de akár sok színt is használhatunk a kép megalkotásakor. Két szín esetén a színkontraszt fontos a kifejezőerő, és az ábrázolandó információ szempontjából, több szín esetén a színharmónia a fontos. A színek hatnak egymásra, erősítik vagy gyengítik egymást Színek hatásai egymásra: színezetkontraszt, világosságkontraszt, telítettségkontraszt, színharmónia.