Tovább lépve, a moduláláshoz már fehéret és feketét is használhatunk, ami azt jelenti, hogy magán a papíron keverjük ki a kívánt árnyalatot. Erre a célra félkemény, esetleg a lágy pasztellrudak a használhatóak. Mindig bánjunk takarékosan az anyaggal, egyrészt mert drága, másrészt, ha az alap bolyhossága már telítődött festékkel, úgy nem fejleszthetjük képünket tovább. Még ha leporoljuk is, a fáradt, kopott alapon bágyadt lesz az újabb réteg (homályos). Törekedjünk tervszerűségre, még ha nem is sikerülne minden tekintetben betartani. Képünk felvázolásához olyan színt vegyünk, melyet a végleges szín kikeveréséhez amúgy is használ-nánk. Lehetőleg olyat, mely az egész képre érvényes. Mondhatni kötelező használat egy törlőrongy. Kezünket is megtörölhetjük folyamatosan, de ujjhegyre borítva, pasztellporral bekenve, leheletszerű könnyedséggel vázolhatunk vele. Kezdhetjük képünket a főbb színek, nagyobb kontrasztok felrakásával is, melyeket azután fokozatosan ágyazunk bele környezetükbe. Gondosabb kidolgozást igénylő részletekkel csak azután foglalkozzunk, miután már lefektettük a kompozíció biztos alapjait. Minden festő jól tudja, hogy az egymás közelébe helyezett színek optikailag hatással vannak egymásra, s ha egyiket megváltoztatjuk, egyben a másik értéke is módosul. Ezért elég sokat kell próbálkoznunk, hogy elérjük a megfelelő hatást, de megéri. A pasztellfestészet magasabb fokát csak hosszú munkában szerzett tapasztalatok útján lehet elérni. A pasztelltechnika igazából nem rajz és nem is festészet, hanem egy sajátos képzőművészeti műfaj, ami nem sorolható sehova, mert teljesen egyedi és igazából nem is nagyon megfogalmazható szabályokkal rendelkezik. Amikor elkészült pasztellképünk előtt állnak és nem veszik észre, hogy az nem festmény, akkor értük el igazán azt a szintet, hogy pasztellfestőnek nevezhessük magunkat.

A pasztell tulajdonképpen átmenet a rajz és festés között. A rajzolástól indult el, és fokozatosan festéssé fejlődött. Átdörzsölve a pasztellt, a legfinomabb árnyalatú átmeneteket állíthatjuk elő. Ez a tulajdonsága sorsdöntő a pasztell egész történetére. Magában foglalja minden erényét és minden fogyatékosságát. Minden festőtechnikát, így a pasztell kezelését is az alkalmazott anyagok szabják meg. Természetesen a pasztell minősége is sokat nyom a latba, nem mindegy, milyen pasztellt használunk. Kezdetnek vehetünk olcsó, "iskolás" pasztelleket, majd mikor ráérzünk az "ízére", válthatunk egy jobb minőségre és így tovább. Csak hogy érezhető legyen a minőség és ár különbség: - egy doboz "iskolás" pasztell ára kb. 2000 Ft, míg egy fadobozos minőségi pasztell készlet a 850.000 Ft-ot is meghaladhatja. Ne gondoljuk azt, hogy nagyon gyenge minőségű, kevés pigmentet tartalmazó pasztellel maradandó csodálatos festményeket alkotunk majd, bármennyire is tehetségesek vagyunk. Kezdetben gondot okoz, hogy állított vagy fektetett táblán rajzoljunk. Az állított táblán, pontosabban lehet rajzolni, míg a felvitt pasztell egy része lehullik, kárba vész. Míg a fektetett táblán kedvünkre szórhatjuk meg porral a papírt, viszon ez miatt sokszor főleg nagyobb képeknél elveszítjük az arányokat, ezért állítható festőállvány használatát ajánlom. Visszatérve a technikához, ha egyáltalán lehetséges a kép felépítésére általános érvényű szabályokat felállítani, (mert minden festőnek más és más a kialakult nézete ezzel kapcsolatban), úgy azok természetesen pasztellre is vonatkoznak. Különféle eljárások alkalmazása! Legegyszerűbb az, amikor a színeket keverés nélkül használjuk, és egymás mellé helyezett színfoltokkal, vonalakkal, pontokkal hozzuk létre a festményt. Ebben az esetben inkább lesz rajz, mint festmény. krétarajz-technikának nevezzük azt, amikor csak tömény színeket használunk, melyeknek lágyabb vagy erőteljesebb felrakása eredményezi a különböző árnyalatokat. Ezeket az ujjainkkal beledörzsölve a művészkartonba megszületik, szó szerint a kezünk alatt az alkotásunk.