© Copyright Zayzon Nándor. All Rights Reserved Designed by ZAYZON NÁNDOR

Művészeti alapok

folytatás a következő oldalon… folytatás a következő oldalon… vissza az előző oldalra… vissza az előző oldalra…

A pasztellfestészet története

- A sfumato (füst-technika) : olyan technika, melynek köszönhetően a festményen a testek nem éles kontúrral határolódnak el környezetüktől, hanem valamiféle finom, ködszerű átmenetben - csakúgy, mint a valóságban. E technika alkalmazása nagy ugrás a középkori, kontúrral megrajzolt képekhez képest. Mondhatni, a naturalista ábrázolásmód hajnala. Ezt az összeolvadást a legegyszerűbben, a pasztell krétával tudjuk elérni. Leonardo a pasztell technikájával festette meg pl: Mona Lisa (La Gioconda) című festményét (többek között,) amit még több száz év múlva is csodálattal nézünk. A barokk mozgalma elterjedt egész Európában, a korszak utolsó évtizedeiben pedig (1720 és 1750 között) Franciaországban és a germán országokban megjelent a sajátságos vonásokkal bíró rokokó stílus. S éppen ebben a díszítmények szerepét hangsúlyozó időszakban jelenik meg a művészet történetében a pasztell. E megjelenés egy Rosalba Carriera (1674-1757) nevű velencei művésznő jóvoltából fényesre sikeredett. A festőnő - akit az akkori idők európai társadalmában tipikusnak számító némileg könnyed elegancia jellemzett - elsősorban pasztellel készült portréi révén ismertek, de miniatüristaként és figurális festőként is kiváló volt.
Mindannyiunknak, akik vonzalmat érzünk a pasztell iránt, át kellene tanulmányoznunk Rosalba Carriera, Quentin de la Tour és a kortársaik közé tartozó Jean Baptiste Perronneau életművét. Ezek a mesterek arról tesznek tanúbizonyságot, hogy a pasztellfestés olyan technika, amely megfelel a jó festő kívánalmainak. Erről a korról szólva lehetetlen megfeledkeznünk Rubens nagy csodálójáról, Jean Antoine Watteau-ról (1684-1721), a fétes galantes (gáláns ünnepségek) festőjéről. Nagyszámú festménye és vörös krétával készült, meglepően modern rajzai különös hangulatot árasztanak, kifejezve az élet örömeinek tünékenysége miatti melankóliát. Watteau kortársai közé tartozott Francois Boucher és Jean Honoré Fragonard is: mindnyájan nagyszerű munkák sokaságát hagyták ránk, tanúságot téve egy olyan korról, melyben a fényűzés és díszítés mérhetetlenül fontos volt. A XVIII. században de la Tour volt a leghíresebb francia pasztellfestő, ő aknázta ki leginkább e médium technikai lehetőségeit. Az általa készített pasztellek legjobb gyűjteménye Saint Quentinben található: itt született és itt is halt meg, élete nagy részét azonban Párizsban töltötte. Akik pasztellfestészetet tanulnak, Saint Quentinben de la Tour számos tanulmányát és vázlatát is megtekinthetik, melyek közül némelyik tanulságosabb, mint a befejezett portrék.
Rosalba Carriera
Jean Étienne Liotard
Csokoládét vivő lány, 1744
Mindannyiunknak, akik vonzalmat érzünk a pasztell iránt, át kellene tanulmányoznunk Rosalba Carriera, Quentin de la Tour és a kortársaik közé tartozó Jean Baptiste Perronneau életművét. Ezek a mesterek arról tesznek tanúbizonyságot, hogy a pasztellfestés olyan technika, amely megfelel a jó festő kívánalmainak. Erről a korról szólva lehetetlen megfeledkeznünk Rubens nagy csodálójáról, Jean Antoine Watteau-ról (1684-1721), a fétes galantes (gáláns ünnepségek) festőjéről. Nagyszámú festménye és vörös krétával készült, meglepően modern rajzai különös hangulatot árasztanak, kifejezve az élet örömeinek tünékenysége miatti melankóliát. Watteau kortársai közé tartozott Francois Boucher és Jean Honoré Fragonard is: mindnyájan nagyszerű munkák sokaságát hagyták ránk, tanúságot téve egy olyan korról, melyben a fényűzés és díszítés mérhetetlenül fontos volt. A XVIII. században de la Tour volt a leghíresebb francia pasztellfestő, ő aknázta ki leginkább e médium technikai lehetőségeit. Az általa készített pasztellek legjobb gyűjteménye Saint Quentinben található: itt született és itt is halt meg, élete nagy részét azonban Párizsban töltötte. Akik pasztellfestészetet tanulnak, Saint Quentinben de la Tour számos tanulmányát és vázlatát is megtekinthetik, melyek közül némelyik tanulságosabb, mint a befejezett portrék.
© Copyright Zayzon Nándor. All Rights Reserved Designed by ZAYZON NÁNDOR

Művészeti alapok

vissza az előző oldalra… vissza az előző oldalra…
Rosalba Carriera
Jean Étienne Liotard
Csokoládét vivő lány, 1744
folytatás … folytatás …

A pasztellfestészet története

- A sfumato (füst-technika) : olyan technika, melynek köszönhetően a festményen a testek nem éles kontúrral határolódnak el környezetüktől, hanem valamiféle finom, ködszerű átmenetben - csakúgy, mint a valóságban. E technika alkalmazása nagy ugrás a középkori, kontúrral megrajzolt képekhez képest. Mondhatni, a naturalista ábrázolásmód hajnala. Ezt az összeolvadást a legegyszerűbben, a pasztell krétával tudjuk elérni. Leonardo a pasztell technikájával festette meg pl: Mona Lisa (La Gioconda) című festményét (többek között,) amit még több száz év múlva is csodálattal nézünk. A barokk mozgalma elterjedt egész Európában, a korszak utolsó évtizedeiben pedig (1720 és 1750 között) Franciaországban és a germán országokban megjelent a sajátságos vonásokkal bíró rokokó stílus. S éppen ebben a díszítmények szerepét hangsúlyozó időszakban jelenik meg a művészet történetében a pasztell. E megjelenés egy Rosalba Carriera (1674-1757) nevű velencei művésznő jóvoltából fényesre sikeredett. A festőnő - akit az akkori idők európai társadalmában tipikusnak számító némileg könnyed elegancia jellemzett - elsősorban pasztellel készült portréi révén ismertek, de miniatüristaként és figurális festőként is kiváló volt.