A pasztellfestészet története
-
A
sfumato
(füst-technika)
:
olyan
technika,
melynek
köszönhetően
a
festményen
a
testek
nem
éles
kontúrral
határolódnak
el
környezetüktől,
hanem
valamiféle
finom,
ködszerű
átmenetben
-
csakúgy,
mint
a
valóságban.
E
technika
alkalmazása
nagy
ugrás
a
középkori,
kontúrral megrajzolt képekhez képest. Mondhatni, a naturalista ábrázolásmód hajnala.
Ezt
az
összeolvadást
a
legegyszerűbben,
a
pasztell
krétával
tudjuk
elérni.
Leonardo
a
pasztell
technikájával
festette
meg
pl:
Mona
Lisa
(La
Gioconda)
című
festményét
(többek
között,) amit még több száz év múlva is csodálattal nézünk.
A
barokk
mozgalma
elterjedt
egész
Európában,
a
korszak
utolsó
évtizedeiben
pedig
(1720
és
1750
között)
Franciaországban
és
a
germán
országokban
megjelent
a
sajátságos
vonásokkal
bíró
rokokó
stílus.
S
éppen
ebben
a
díszítmények
szerepét
hangsúlyozó
időszakban jelenik meg a művészet történetében a pasztell.
E
megjelenés
egy
Rosalba
Carriera
(1674-1757)
nevű
velencei
művésznő
jóvoltából
fényesre
sikeredett.
A
festőnő
-
akit
az
akkori
idők
európai
társadalmában
tipikusnak
számító
némileg
könnyed
elegancia
jellemzett
-
elsősorban
pasztellel
készült
portréi
révén
ismertek,
de miniatüristaként és figurális festőként is kiváló volt.
Mindannyiunknak, akik vonzalmat érzünk a pasztell iránt, át kellene tanulmányoznunk
Rosalba
Carriera,
Quentin
de
la
Tour
és
a
kortársaik
közé
tartozó
Jean
Baptiste
Perronneau
életművét.
Ezek
a
mesterek
arról
tesznek
tanúbizonyságot,
hogy
a
pasztellfestés
olyan
technika, amely megfelel a jó festő kívánalmainak.
Erről
a
korról
szólva
lehetetlen
megfeledkeznünk
Rubens
nagy
csodálójáról,
Jean
Antoine
Watteau-ról
(1684-1721),
a
fétes
galantes
(gáláns
ünnepségek)
festőjéről.
Nagyszámú
festménye
és
vörös
krétával
készült,
meglepően
modern
rajzai
különös
hangulatot
árasztanak,
kifejezve
az
élet
örömeinek
tünékenysége
miatti
melankóliát.
Watteau
kortársai
közé
tartozott
Francois
Boucher
és
Jean
Honoré
Fragonard
is:
mindnyájan
nagyszerű
munkák
sokaságát
hagyták
ránk,
tanúságot
téve
egy
olyan
korról,
melyben
a
fényűzés
és
díszítés mérhetetlenül fontos volt.
A
XVIII.
században
de
la
Tour
volt
a
leghíresebb
francia
pasztellfestő,
ő
aknázta
ki
leginkább
e
médium
technikai
lehetőségeit.
Az
általa
készített
pasztellek
legjobb
gyűjteménye
Saint
Quentinben
található:
itt
született
és
itt
is
halt
meg,
élete
nagy
részét
azonban
Párizsban
töltötte.
Akik
pasztellfestészetet
tanulnak,
Saint
Quentinben
de
la
Tour
számos
tanulmányát
és
vázlatát
is
megtekinthetik,
melyek
közül
némelyik
tanulságosabb,
mint
a
befejezett
portrék.
